A NATO által elvárt képességeket nemcsak fegyverzet vásárlása útján tudjuk teljesíteni, hanem jól végiggondolt hadiipari befektetések révén is – minderről Maróth Gáspár védelmi beszerzésekért felelős kormánybiztos beszélt a PestiSrácok.hu-nak adott exkluzív interjúban. Azt is elmondta, a fegyvergyárak Magyarországra települése nagy szenzációnak számít a szakmában, mint ahogyan az is érzékelhető, a haderőfejlesztési programunk végrehajtása pedig olyan elismerést hozott az elmúlt évek során, ami sok más ország számára is bevallottan követendő példát jelent. Hozzátette: amit a Gyurcsány-kormány az ország védelmi képességeinek tekintetében maga mögött hagyott, az sokkoló volt.

Megszületett a magyar történelem legnagyobb védelmi beszerzése – ilyen és ehhez hasonló hangzatos szalagcímekkel jelentek meg beszámolók, miután az innovációs és technológiai miniszter és védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztos bejelentette: vegyesvállalatot alapított Magyarország a német Rheinmetall-lal és hazánk hamarosan elkezdi gyártani a világ egyik legmodernebb gyalogsági harcjárművét, a Lynxet. Ez valóban ekkora szenzációnak számít?

Aki nem ebben az iparágban mozog nap mint nap, annak kevésbé nyilvánvaló, hogy az elmúlt évszázadokban minden ipari forradalomnak a motorja a hadiipari fejlesztések voltak. Kormányok komplex iparágak megteremtését is ezzel indították. Elég csak megnézni, hol tart ma az amerikai űripar, a SpaceX és hasonló vállalkozások tekintetében. Ebben a fejlődésben az azóta hírhedtté vált csillagháborús fegyverkezési program is komoly szerepet játszott. Akkor sokan kinevették ezt, pedig egy tudatos iparfejlesztési koncepció volt. Csak azt tudom mondani, amit Palkovics miniszter úr is sokszor kifejtett nekem: lehet, hogy látványra egy ilyen harcjármű gyár nem egy olyan robotizált, patikatisztaságú üzem, mint amit Győrben és Kecskeméten megszoktunk, az alkalmazott technológiában mégis nagyságrendi ugrást fog jelenteni. A másik kevésbé közismert tény, hogy az iparágak között a hadiipar a legkevésbé mobil. Sok nagy gyár most is ott van, ahová 100-150 éve telepítették. Itt nem a korszellem és múló divatok szerint váltogatják a telephelyeket. Az elmúlt három évben elindított gyáraink tekintetében is több évtizedes kitekintéssel számolunk. Az a tény, hogy ezek a gyárak jelen pillanatban a világ hadiipari térképén semmi jelentőséggel nem rendelkező Magyarországra települnek egymás után, valóban nagy szenzációnak számít a szakmában.

Csak az elmúlt két évben négy szállító repülőgép, harminchat helikopter, negyvennégy élvonalba tartozó – egyenként durván 2,5 milliárd forintba kerülő – Leopard 2A7+ harckocsi és huszonnégy korszerű önjáró löveg vásárlását jelentette be a Magyar Honvédség, ez pedig tényleg nagy ugrásnak számít ahhoz képest, amit az elmúlt harminc év alatt láthattunk a magyar haderőnél. Mit gondol, tudatosan építették le a magyar hadsereget a balliberális kormányzat ideje alatt?

Nem tisztem, hogy a történelmi következtetéseket levonjam, még kevésbé, hogy mások szándékait helyettük elemezzem, de a tények önmagukért beszélnek. Amit a Gyurcsány-kormány az ország védelmi képességeinek tekintetében maga mögött hagyott, az sokkoló volt. Ez nagymértékben kijelölte stratégiai lépéseink sorozatát. A haderőfejlesztés, bármilyen furcsán is hangzik, az ország gazdaság stabilitásának helyreállításával indult. A valódi haditechnikai fejlesztésekre csak ezt követően, a második fázisban kerülhetett sor. Kevésszer hangzik el, de köszönet illeti a magyar honvédség egészét, hogy méltósággal és fegyelmezetten kitartott, amíg forrásainak egy jókora részét átmenetileg a gazdaság rendbetételére kellett fordítanunk.

Az “Orbán-kormány fegyverkezik”–szlogent előszeretettel párosítják azzal a gondolatkörrel, hogy ezt az összeget a gyermekorvosi szakellátásra fordíthatnák, na és természetesen a korrupció sem hiányozhat a repertoárjukból. Amikor ilyen cikkel találkozik, mi az első gondolat, ami felvillan önben?

Határozottan szögezzük le, semmilyen korrupció nincs a beszerzéseinkben. Nem hiszem, hogy ezek az aggályok valós tényekből fakadnának, inkább a napi politikai csatározások torzszüleményeinek tartom mindezt. Ha valaki nem érti meg, hogy Európa ezen szegletében mennyire fontos a béke közös fenntartása, annak azt javaslom, vegye elő a történelemkönyveit. Nem egészen értem, hogy aki az erre fordítandó fejlesztéseinket és kiadásainkat szemforgató módon szembeállítja a gyermekorvosi ellátás fejlesztésével, milyen indíttatásból jut erre az abszurd következtetésre. Hacsak nem a Nyugat-Európában egyre hangsúlyosabban jelentkező zsigeri hadsereg- és katonaellenes politika útján jár. A régióban lezajlott összes fegyveres konfliktus évtizedekkel, vagy akár még többel vetette vissza az itteni népeket a fejlődésben. A világ más részeivel szembeni lemaradásunk sokszor ezeknek a háborúknak a következménye volt. Elemi érdekünk az itt élő más népekkel, hogy a sorsunkat magunk rendezzük.

Már fegyvergyárat is vásárolt Magyarország, igaz, ez Ausztriában található. Miért van szüksége hazánknak saját fegyvergyárra? Háborúra készülünk?

A NATO által előírt haderőfejlesztés extrém terheket ró egy olyan országra, mint Magyarország. Azonban a szervezet által elvárt képességeket nemcsak fegyverzet vásárlása útján tudjuk teljesíteni, hanem jól végiggondolt hadiipari befektetések révén is. Ez sokkal költséghatékonyabb és egy, a magyar gazdaságot élénkítő módja a védelmi szektor fejlesztésének. Ezért vettük meg az osztrák gyárat, illetve hajtunk végre további beruházásokat is. Ami a kérdése második részét illeti, a háború kétoldalú dolog. Magyarország kormánya biztosan nem folytat agresszív politikát, de ebben a régióban ez sajnos nem mondható el mindenkiről. Egyébként ezekre a valós veszélyekre hívják fel a NATO és más elemző szervezetek is hangsúlyosan a figyelmünket. A haderőfejlesztéssel arra is fel kell készülnünk, hogy semmilyen történelmi fordulat se érjen váratlanul minket a jövőben.

Amit a Gyurcsány-kormány az ország védelmi képességeinek tekintetében maga mögött hagyott, az sokkoló volt”  Fotó: Horváth Péter Gyula

Ön az, aki a beszerzésekről dönt. Milyen szempontrendszer figyelembevételével és milyen stratégia alapján gondolja át a haderőfejlesztést? Egy átlagember számára valószínűleg már az sem egyértelmű, hogy pontosan mit is jelenthet védelmi beszerzésért felelős kormánybiztosi pozíciót betölteni. Nyilván elsőként az a kép ugrik be, hogy egy íróasztal mögött ülve fontos döntéseket hoz, de azért talán ez mégsem csak erről szól…

Fontos leszögezni, hogy mire hozzám eljutnak a folyamatok, már döntések egész sorozatán vagyunk túl. Például az, hogy a haderőfejlesztésnek melyek a stratégiai elemei vannak, és azok milyen szempontok szerint valósulnak meg, rendkívül komoly katonai tervező munka előzi meg. Ez számomra már kész keretrendszert biztosít. Amit az én csapatom ehhez hozzá tud tenni, az az, hogy ezeket a beszerzéseket hozzáigazítjuk a legmodernebb ipari, szövetségi és nemzetközi, stratégiai környezethez. Bár sokat ülök íróasztal mögött is, valójában az én felelősségem az, hogy biztosítsam a résztvevő szakemberek számára a lehető legszélesebb nemzetközi kitekintést a gyárlátogatásoktól kezdve az olyan minősített információkig, melyeket még szövetségesek sem szoktak gyakran megosztani egymás között. Ebben a tekintetben nagy munka áll mögöttünk, és haderőfejlesztésünk révén nemcsak a NATO-n belül kaptunk elismerést, hanem az ipari szereplők részéről is. A haderőfejlesztésben hozott döntéseink messze túlmutatnak az országhatáron, és fontos piaci értéket képviselnek ipari partnereink számára. Ma több, nálunk fajsúlyosabb ország is figyeli a mi haderőfejlesztési programunkat. Sok elismerést kapok külföldi kollégáimtól, a különböző országok fegyverzeti igazgatóitól. Elmondják, hogy évek óta gondolkodnak azokról a megoldásokról, melyeket mi az elsők között valósítunk meg. Nagyon nagy, koordinált csapatmunka folyik a honvédség, a honvédelmi minisztérium, az ITM és a kormánybiztosi titkárság munkatársai között. Ebben a munkában a titkárságom irányítása alá tartozó Védelmi Beszerzési Ügynökség látja el a végső koordinatív szerepet. Az a tény, hogy nálunk – szemben más országokkal – egyetlenegy döntésünket sem vitatták az ipari szereplők, komoly visszaigazolás az itt dolgozó emberek teljesítményével kapcsolatban. Időnként érzékelek csak egy-egy elkeseredett próbálkozást, hogy a beszerzéstől elesett cégek politikai szereplőkön keresztül próbálnak meg zavart kelteni, de ezeket a próbálkozásokat nem tartom számottevőnek, a szakmaiságot pedig bizonyosan nélkülözik..

“Ma több, nálunk fajsúlyosabb ország is figyeli a haderőfejlesztési programunkat”

Az új technológiával megtuningolt harcászati eszközök beszerzése egyfajta erőfölényt is jelent? A felfegyverzés és a modernizáció felkeltette-e a szövetséges és a barátinak nem nevezhető államok figyelmét? Milyen reakciókat érzékeltek? Figyelemmel követik azt, hogy mindez jár-e bármilyen diplomáciai következménnyel? Történt-e változás a szomszédos országokkal való kapcsolatunkban amiatt, hogy ilyen nagymértékű haderőfejlesztést hajtanak végre Magyarországon? 

Egészen biztosan más országok is szemmel követik a mi haderőfejlesztési programunkat. A NATO-tagságunkból fakadó előírások maximális betartása értelmében informáljuk a többi tagországot a fejlesztéseinkről. A program végrehajtása olyan elismerést hozott az elmúlt évek során, ami sok más ország számára is bevallottan követendő példát jelent. Szemben néhány, a hazai sajtóban fel-fel bukkanó botcsinálta szakértővel, ők valóban érdeklődnek a tervezési és végrehajtási módszereinkkel kapcsolatban.

A NATO tagjaként mennyire tudjuk vállalni kötelezettségeinket? Ez mióta és miért tudott változni jelentősen?

Amint említettem, minden ország biztonságpolitikája elsősorban az erős gazdasági teljesítményén alapszik. Gazdasági teljesítmény nélkül korábban hiába voltak kötelezettségei az országnak, akarva-akaratlanul sem tudta azokat teljesíteni. De ez fordítva is igaz. Minden ország számára a legnagyobb biztonsági kockázat a gazdasági csőd. Ebből a szempontból még jobban megérthető, mekkora veszélyt rejtett magában a Gyurcsány-kormány által előidézett 2007-2010-es gazdasági válsághelyzet.

Sajtóhírek szerint magyar parancsnoka lesz a KFOR-nak. Miért jelent ez komoly elismerést?

A KFOR a koszovói békefenntartásért felel, a NATO egyik legfontosabb missziója, melynek sikeres működése ráadásul hatással van hazánk és közvetlen térségünk biztonságára is. Bár a honvédség kezdettől fogva jelen van itt, pozitív irányba változó megítélésünk jele, hogy 2021-ben először töltheti majd be a parancsnoki tisztséget a NATO egyik keleti tagországa által delegált tábornok. Ezt a pozíciót korábban brit, német, spanyol, norvég, francia és olasz katonai vezetők töltötték be. Korábban szinte elképzelhetetlen volt, hogy ezt a missziót valaki a régióból vezetheti. Hétköznapi nyelven úgy fogalmazhatnék, ez a Magyar Honvédség világbajnoki trófeája, egyben egy hatalmas katonadiplomáciai siker.

Milyen további fejlesztések várhatóak?

Ahogy korábban, úgy most is csak azt tudom mondani, hogy folyamatban lévő ügyekről nem nyilatkozunk, de a közeljövőben további számottevő bejelentésekre készülünk.

Fotó: PestiSrácok.hu/Horváth Péter Gyula

A Maróth Gáspár kormánybiztos: Több ország is példaként tekint a magyar haderőfejlesztésre (PS-interjú) bejegyzés először a PestiSrácok jelent meg.

A fényképek feltöltője és a cikk írója