Kezdőlap Aktuális A legutolsó helyen: a magyarok tartják a legrosszabb helynek a saját országukat...

A legutolsó helyen: a magyarok tartják a legrosszabb helynek a saját országukat a kisebbségek számára

12
0

[sz]Fotó: Tumisu/Pixabay[sz]

2008 és 2018 között vizsgálta az OECD a tagországait azzal kapcsolatban, hogy mennyire elfogadóak a sokszínűséggel, és a társadalmilag nem preferált társadalmi rétegekkel szemben.

A jelentés öt olyan kulcsfontosságú csoportot vesz figyelembe, akiket a munkaerőpiacon és a társadalom egészében széles körben hátrányos helyzetűnek tartanak, és akik csoporttagságuk alapján gyakran szembesülnek a megkülönböztetéssel: a bevándorlókat, valamint leszármazottaikat és az etnikai kisebbségeket; a szexuális kisebbségeket; az időseket; a fogyatékosokat és a nőket.

Megállapítható, hogy az elmúlt két évtizedben a nők munkaerő-piaci részvétele erőteljesen megnőtt; a migránsok és gyermekeik népességi aránya szinte az összes OECD-országban növekszik; és több LMBTQ-személy is egyre nyíltabban vállalja fel szexuális orientációját. Ugyanakkor a Covid-19 járvány jelentősen hátrányosan érintette az idősebbeket és a fogyatékkal élőket a munkaerőpiacon. Az elkövetkező válság pedig azzal fenyeget, hogy ezen csoportok, valamint a bevándorló és más etnikumú emberek munkaerőpiaci helyzete tovább romolhat.

A most kiértékelt tanulmány szerint az OECD-országok csaknem egyharmadában a többség nem hitte, hogy városuk vagy tágabb környezetük jó életet biztosít etnikai kisebbségek, bevándorlók vagy LMBT-emberek számára 2018-ban.

Ugyanakkor a kutatások rávilágítottak a diverzitás kezelésének fontosságára, arra utalva, hogy a sokféleség pozitív hatása általában erősebb azokban a cégekben, ahol magát a sokszínűséget jobban kezelik. Mindez nem csak cégeken, hanem egész társadalmon, nemzeten belül igaznak bizonyul.

[next]

Szintén érdekes eredménye volt a kutatásnak, hogy mit gondolnak az egyes országok a szomszédos országok elfogadásáról a kisebbségek és a sokszínűség irányában. Kiderült, hogy az OECD-országokban átlagosan csak az emberek százaléka 55 százaléka gondolja úgy, hogy közvetlen környéke jó hely a kisebbségek számára.

A legfőbb számokat tartalmazó táblázatból kiderült, hogy – Lengyelország, Szlovákia, Mexikó vagy Japán mellett – hazánkban a legkisebb a külföldön született, de tartósan itt élők száma, és nagyon kevesen vannak azok is, akiknek legalább egy külföldi születésű szülője van. A lista másik végén vagyunk ugyanakkor az idősek arányát tekintve: Szlovéniával, Finnországgal és Japánnal együtt nálunk is 20-21 százalék az 55-64 év közöttiek (azaz a nem sokára nyugdíjba vonulók) aránya a lakosságban. És alig vannak olyan országok is, ahol ennyi (20,3-24,8%) volna a valamilyen fogyatékossággal élők aránya a 15 év feletti lakosságban.

Elképesztőt zuhantak viszont a magyar számok a sokszínűséghez való hozzáállásban. Míg 2008 körül 53 százalékkal az OECD-átlagot hoztuk, addig 2018-ra hazánkban alig 12 százalékra csökkent a diverzitás elfogadottságának aránya.

[kapcsolodo]/magyarorszagon-a-15-legjobb-gyereknek-lenni-vilagviszonylatban/[kapcsolodo]

A fényképek feltöltője és a cikk írója