Valósággal megszállták a világtengereket a kínai fantomflotta halászhajói, és bár Peking „zéró toleranciát” hangoztat az orvhalászokkal szemben, a gyakorlatban továbbra is a nemzetközi szabályok megkerülésére törekszik.

Augusztus elején nagy port vert fel világszerte, hogy az ecuadori haditengerészet 340 kínai halászhajót fedezett fel a Galapagos-szigetek körül, amelynek nemcsak élővilága egyedülálló, hanem tengeri ökorendszere is. Ezt követően Kína bejelentette, hogy a fenntarthatóság szellemében szigorítja meg a világ legnagyobb halászflottájára vonatkozó szabályokat.

Ennek azonban ellentmond, hogy nemcsak a 325 hajó maradt továbbra is Ecuador vizein, hanem a helyi parancsnok szerint ezeknek több mint a fele rendszeresen kikapcsolta műholdkommunikációs rendszerét, tehát lehetetlen volt ellenőrizni mozgásukat.

A Természetvédelmi Világalap ecuadori képviselője elmondta, hogy ezeken a hajókon nincsenek olyan független megfigyelők, akik jelentenék az illegális halászatot, ráadásul azt a módszert követik, hogy fogásukat a tengeren rakják át más hajókra, amelyek aztán kikötnek a rakománnyal. Így akár folyamatosan is halászhatnak.

Ez az eset is mutatja, hogy milyen nehéz szembeszállni a kis országoknak a világ leghatalmasabb halászflottájával, még akkor is, ha egy olyan zónába hatolnak be, amely az UNESCO Világörökség része. A Charles Darwin evolúciós elméletét ihlető Galapagos-szigetek megóvásáról és fenntartható fejlesztéséről szóló törvény 1998 óta az ecuadori alkotmány része, és ennek legfontosabb eleme a szigetcsoport körüli halászat és tengeri források kiaknázásának szigorú ellenőrzése.

VIDEÓ: a kínai flotta a Galapagos-szigeteknél

A dél-amerikai ország azonban nem az egyetlen, amely ilyen helyzetbe került. A kínai halászhajók az elmúlt években rendszeresen behatoltak számos ország vizeibe Nyugat-Afrikától a Koreai-félszigetig és mindenütt bevett módszerük válaszjeladóik kikapcsolása. Az orvhalászok olyan mértékben merítik ki az egyes partvidékek halállományát, hogy azzal gyakran a helyi lakosság létfenntartását fenyegetik.

Kelet-Ázsiában az ilyen behatolások a kínai agresszív geopolitika eszközei, különösen olyan vizeken, amelyeket Peking a saját felségterületeinek tekint. Idén januárban a Dél-Kínai-tengeren Indonézia F-16-os vadászgépekkel és hadihajókkal kergetett el 63 kínai halászhajót.

Az észak-korai halászhajók viszont vélhetően gyakran kerülnek ki vesztesen a kínai fantomflottával való összecsapásokból. Erre utal, hogy az elmúlt öt évben mintegy 600 olyan „kísértethajó” sodródott a japán partokra, amelyekben észak-koreai halászok holttestei voltak. – írja a Guardian.

A kínai távolsági halászflotta valódi nagyságát csak a közelmúltban tudta felmérni a Global Fishing Watch civil szervezet és a londoni székhelyű Overseas Development Institute.

Eszerint 16.966 hajóból áll, és ez a korábbi becsléseknek ötszöröse. Csak összehasonlításképpen: az Egyesült Államok hasonló flottájának mindössze 300 hajója van.

Pekingnek azzal is sikerült félrevezetnie a világot, hogy 2017-ben bejelentették: a 13. halászati ötéves terv keretében 2020-ig 3000-re növelik a flotta hajóinak számát. Az ODI azt is kiderítette, hogy legalább 1000 hajót más országban jegyeztek be, és 183 hajót gyanúsítanak illegális, be nem jelentett és nem ellenőrzött halászati tevékenységgel. Ezzel Kína vezette 2019-ben a globális ranglistát.

[next]

A felmérés készítői szerint valószínű, hogy e hatalmas flotta derékhada néhány nagy cég tulajdonában van és ezek – főleg adókedvezmények formájában – évente mintegy 16, 6 milliárd dollár támogatást kapnak a kínai kormánytól.

Miren Gutiérrez, az ODI-felmérés vezetője szerint a problémát súlyosbítja, hogy a kínai túlhalászat nagy része nem tekinthető illegálisnak, mivel nemzetközi vizeken folyik. A flotta többségét fenékhálós halászhajók alkotják, amelyeket kitiltottak Kína felségvizeiről, mert rongálják a tengerfenék ökoszisztémáját.

Ugyancsak gyakoriak a horogsoros hajók, amelyeket nagyobb halak, tonhal és cápa halászatára használnak és az olyan „squid-jigger-ek”, amelyeket főleg mélyebb vizeken vetnek be.

A kínai halászat mértékének valós felmérését nehezítik azok a homályos kétoldalú vagy regionális megállapodások, amelyeket az ázsiai ország szegényebb tengerparti országokkal kötött. 2018-ban például az Environmental Justice Foundation brit civil szervezet kimutatta, hogy a ghánai lobogót viselő hajók 90%-a volt valójában kínai kézben.

Kína közben 3 havi halászati moratóriumot jelentett be szeptember 1-től a Galapágos-szigetek közeli nemzetközi vizeken. Ugyanakkor szeptemberben jár le az a szünet, amelyet júliustól hirdettek meg az Atlanti-óceán déli részen, Argentína közelében.

Steve Trent, az EJF igazgatója azt mondja,

az Egyesült Államoknak, Japánnak és az Európai Uniónak, amelyek a tengeri élelmiszerek globális piacának 70%-ával rendelkeznek, olyan intézkedéseket kellene hozniuk, amelyek elvágnák a kínai illegális halászatot a nemzetközi kereskedelmi hálózattól.

Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet adatai szerint Kína 2018-ban hivatalosan a világ halászzsákmányának 15%-t fogta ki, de valójában nincsenek pontos adatok arra vonatkozóan, hogy mennyi halat és tengeri élőlényt halásznak ki az óceánokból. Csupán az látszik, hogy a tengerek élővilága aggasztóan csökkent az elmúlt fél évszázadban. A FAO évi 23 milliárd dollárra becsüli az illegális halászat értékét.

A fényképek feltöltője és a cikk írója