A Mohácsi Történelmi Emlékparkban megkezdett legújabb feltárás egyik legizgalmasabb következménye az, a kései leszármazottak is megtudhatják esetleg, hogy vajon őseik egyike a mohácsi csatatéren vesztette-e az életét. Ez a családi történeteken keresztül újra személyessé teheti ezt az 500 évvel ezelőtti eseményt – tudta meg a PestiSrácok.hu, amikor kollégáink nemrégiben az ásatás helyszínére látogathattak. Az 1526-os mohácsi csatát „nemzeti nagylétünk nagy temetőjeként” emlegetik a kutatók, amelyre 150 évnyi török hódoltság következett. A jelenlegi feltárások DNS-kutatásai lehetővé tehetik, hogy a csatában elhunytak leszármazottai részt vehessenek őseik méltó újratemetésében. Ki tudja, talán ötszáz év elteltével éppen Ön igazolhatja: minden viszontagság ellenére megmaradtunk magyarnak, és tisztességesen eltemethetjük őseinket…

A Mohácsi Történelmi Emlékparkba látogatott a PestiSrácok.hu stábja, ahol nemrégiben kezdték meg egy 120-130 főt rejtő tömegsír feltárását, amely fontos, akár a személyes életünkre is hatással bíró eredményeket is hozhat. Videós összefoglalónkban dr. Bertók Gábor régész, az ásatás vezetője, valamint dr. Papp Adrienn régész, az ásatás konzulense beszél a feltárás részleteiről, míg az alábbiakban a Varga Szabolccsal, az MTA tudományos munkatársával készült interjút olvashatják.

Nagy valószínűséggel keresztény katonák fekszenek a tömegsírban

Varga Szabolcs történész portálunknak elöljáróban arról beszélt, hogy az 1526-os mohácsi csata legfontosabb emléke az 1960-as, ’70-es években fellelt öt tömegsír. Mivel ezek a sírok a Duna-Dráva Nemzeti Park kezelésében levő Mohács Történelmi Emlékhelyen találhatók, értelemszerűen az intézmény feladata és felelőssége, hogy a csata 2026-ban esedékes 500. évfordulójára az ezekkel kapcsolatos kutatásokat koordinálja, míg a tudományos munkát a Janus Pannonius Múzeum régészei, illetve a különböző kutatóműhelyek antropológusai végzik el.

Varga Szabolcs elmondta: a területen eddig megtalált öt – nagyjából összesen hétszáz ember tetemét rejtő – tömegsír minden valószínűség szerint az 1526-os csatához köthető, hiszen mind pár száz méteres közelségben helyezkednek el. Mint hangsúlyozta, a leletegyüttes annyiból unikális, hogy eddig egyetlen másik nagy csatánk tömegsírját sem találták meg a régészek, István és Koppány harcától kezdve egészen a legutolsó időkig. Emiatt a kutatóknak nagyon kevés információjuk van arról, hogy mi történik a csatában elhunytakkal. A most kibontott tömegsír az eddigi ismeretek szerint 120-130 fő nyughelye. Azon túl, hogy a kutatóknak a konkrét halálnemekre lesz lehetőségük rálátni, kiderülhet, hogy ténylegesen mikor és a csata melyik fázisában eshettek áldozatul az ellenségnek. A szórványos sírleletekből gyanítható, hogy nagy valószínűséggel keresztény katonákról van szó, akik vagy a keresztény tábor kiszolgáló személyzetéből, vagy a csata után lemészárolt hadifoglyok közül kerültek ki. Megjegyezte:

az sem kizárt – és erre is az antropológiai vizsgálatok fognak választ adni –, hogy esetleg a csata során meghalt katonákról van szó.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Varga Szabolcs kiemelte: a most kibontott tömegsírt eredetileg 1976-ban, az emlékhely kialakítása során fedezték fel. Körbeásták, de nem bontották szét, tehát nem lehet tudni, mi van a tömegsír belsejében vagy a tömegsír alján. A jelenleg folyó feltárás során a csontokat egyenként felszedik, majd az egyes maradványokat külön-külön megvizsgálják. Ez azért fontos, mert 1976-ban a tudomány még nem ismerte a mai, modern kor vizsgálati lehetőségeit, így az akkori régészek részéről bölcs döntés volt, hogy nem bolygatták meg a sírt. A jelenlegi tervek szerint 2026-ra a DDNP és a JPM együttműködésében még négy sír lesz feltárva, míg az ötödikhez nem nyúlnak, hogy esetleg 30-50 év elteltével, a tudomány továbbfejlődéssel a jövő régészei is kutatásokat végezhessenek, még modernebb eszközökkel.

Méltóképp temethetjük el őseinket

Varga Szabolcs szerint kegyeleti szempontból is érdekes kérdéseket vet fel a tömegsír, hiszen ha bebizonyosodik, hogy nem török sírokról van szó, akkor 500 év elteltével lehetőség adódik arra, hogy méltóképpen temessék el ezeket az embereket. Kiemelte: a sírok feltárásával párhuzamosan zajlik a levéltári kutatás, hogy a kutatók minél több nevet megtudhassanak a mohácsi csatasíkon életüket vesztettekről. Mint megjegyezte, már a kutatás elején elmondható, hogy több tucat név ismert, ugyanakkor az előzetes várakozások szerint akár több százra is bővülhet a névsor. Hozzátette, hogy a tömegsírokból előkerült csontok DNS-vizsgálata révén talán kapcsolatot lehet találni a ma élő leszármazottakkal.

A feltárásnak ez az egyik legizgalmasabb pontja, hiszen a 2026-os évfordulóra hidat képezhet a múlt és a jelen között; a leszármazottak is megtudhatják, hogy őseik egyike a mohácsi csatatéren vesztette életét, és ez a családi történeteken keresztül újra személyessé teheti ezt az 500 évvel ezelőtti eseményt

– fogalmazott.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Mi történt Mohácsnál…?

A törénész arról is beszélt, hogy a különböző tudományos műhelyekben (BTK–TTI, PTE–BTK, PPKE) komoly esély van rá, hogy újabb adatok kerülnek elő a késő középkori Magyar Királyságról, jobban megismerjük a késő középkori magyar állam egyházi és világi elitjét, gazdasági és katonai teljesítményét, külpolitikai próbálkozásait. Úgy vélte, van esély az 1526. évi hadjárat pontosabb rekonstruálására; a JPM és PPKE régészei, és a civil fémkeresősök, történészek és etnográfusok munkája révén megismerhetjük a korabeli csatateret és a kistérség települési viszonyait, anyagi kultúráját és mindennapi életét. Az előkerülő tárgyak megfelelő alapot nyújtanak arra, hogy a Nemzeti Emlékhely területén egy új, a mai elvárásoknak megfelelő, hosszú távon biztonságosan üzemeltethető emlékmúzeumot hozzanak létre, amely

2026-ban az akkori legpontosabb ismeretek alapján meséli majd el nekünk, hogy mi történik a késő középkori Magyar Királysággal, és mi történik a mohácsi csatasíkon.

Megjegyezte:

arra is van esély, hogy a kettős királyválasztás koráról, illetve az utolsó magyar királyi dinasztia, a Szapolyaiak történetéről is végre megalapozottabb tudásunk legyen, hiszen velük a legutóbbi időkig nagyon mostohán bánt a magyar történelmi emlékezet. A mohácsi csatából ugyanis épp a következmények miatt lett korszakos vész a magyar történelemben, így a kutatások nem állhatnak meg az augusztus 29-ei eseményeknél.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Ötszáz év elteltével is megmaradtunk magyarnak

A kutató úgy vélte, fontos üzenete lehet a legújabb kutatásoknak, hogy a legnagyobb kudarcokból is “jól jöhetünk ki, ha hajlandók vagyunk tanulni belőle. Ma ritkán gondolunk bele, de őseink nagy sikere, hogy ötszáz évvel egy ilyen súlyos vereség után is megmaradtunk magyarnak.”

A vereséget eltagadni, átértelmezni nem lehet, nincs is miért. Pár dolgot azonban érdemes végiggondolni. Eljuthatnánk végre odáig, hogy az itt életüket áldozó katonák hősök és mártírok voltak, akik hatalmas túlerővel szemben vállalták a szinte kilátástalan küzdelmet. Ugyanez elmondható Jagelló (II.) Lajos magyar és cseh királyról, aki az utolsó pillanatig küzdött, és csak a legutolsó pillanatban, sebesülten mentették ki testőrei a csatatérről. Valószínűleg ez okozta a halálát is, hogy Buda felé menekülve kimerülten és elcsigázva elmerüljön a Csele-patak ingoványába

– jegyezte meg. Hozzátette: fontos tanulság, hogy 1526-ben a Magyar Királyság egyedül, komoly európai szövetségesek nélkül maradt, és ennek megvoltak a következményei. A visszafoglaló háborúk sikerei mutatják, hogy akkor voltunk sikeresek, ha erős európai szövetségeseink voltak. Azt is látjuk, hogy milyen óriási pusztítást okozott a török hódítás, és mekkora lemondással, illetve áldozattal járt, hogy a magyarság 150 évig kitartott a szülőföldjén. Mint fogalmazott,

az ő kitartásuk nélkül ma Mohácsból maximum török vagy bosnyák emlékhely lehetne.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Felelős emlékezetpolitika

A kutató úgy vélte, “2026-ban magyar nyelven a magyar emberek számára készül egy méltó emlékmű a mohácsi csata hőseinek, amelyen keresztül jobban megismerhetjük saját magunkat is”.

Ez óriási lehetőség a bölcsészettudományok és a politika számára egyaránt. Egyben azonban hatalmas felelősség is, hiszen nem engedhetünk pillanatnyi érdekeknek, és továbbra is a megalapozott tudományosságnak kell dominálni a kutatásokban, mert csak erre lehet felelősen emlékezetpolitikát építeni

– fogalmazott.

Forrás: pestisracok.hu; Videó: Susánszky Mátyás/László Petra; Fotó: Horváth Péter Gyula

A Félezer évet túlélve, őseink sírjánál fejet hajtva – A mohácsi tömegsír feltárásának tanulságairól (PS-videó + fotógaléria) bejegyzés először a PestiSrácok jelent meg.

A fényképek feltöltője és a cikk írója