Ma délután is beszámoltunk a Majka-Lovasi szócsata legújabb fejezetéről. A két zenész között lényegében tavasz óta ellentét húzódik, nagyrészt a zenészeknek járó támogatások ügyében.

A rapper most Kadarkai Endre Világtalálkozó című műsorában úgy fogalmazott: „Hát menjen a francba az az ember, aki felveszi a másik elől, úgy, hogy közben egy kilencmilliós autóban ül és azt mondja, hogy neki 136 ezer forintra szüksége van.” Hozzátette azt is, nagyon csalódott, hogy a kijelentése miatt Lovasi Andrással is ilyen komoly ellentétbe került.

[kapcsolodo]/majka-a-zeneszsegelyrol-menjen-a-francba-aki-felveszi-ugy-hogy-kozben-9-millios-autoban-ul/[kapcsolodo]

Lovasi András nyílt válaszlevelét a Blikk jelentette meg, mi változtatás nélkül közöljük.

Sajnálom, hogy egy személyeskedő bulvárvitát kell továbbdagasztanom, azt hittem már vége. Én kihagynám most Majka életművének és emberi minőségének taglalását, ehelyett közelítsünk kicsit messzebbről, hátha világosabb lesz, mi volt a bajom a művész úr megszólalásával, amit – és ezt rosszul tudja/sejti a műsorvezető úr – nem a sajtó interpretálásában, hanem a Facebook-oldalán olvastam.

Képzeljük el, hogy hirtelen nem fogy a pékek kenyere. Az ok most másodlagos, hiába sütik meg, rájuk szárad. Mit tesznek első ijedelmükben? A pékszakszervezethez fordulnak, hátha az ottani alapból (amit maguk dobtak össze a leadózott jövedelmükből) kapnak némi segítséget, hiszen elvileg ezért (is) van ez az alap. Segítségnek.

Sokféle pék van, volt akinek ment a bolt szorgos munkával, volt akinek egyáltalán nem ment, hiába dolgozott éjjel-nappal, másnak csak üzlete volt, nem is sütött semmit, és olyan is volt, aki, miután nem tudta eladni a kenyerét, inkább beült a szakszervezeti tanácsba, és ott osztotta az észt. És ezek közül most sokan pályáztak, olyanok is, akiknek nem feltétlenül kenyérre (bocs, lisztre) kellett a pénz, hanem azt gondolták, eddig fizettünk, most kapjunk is valamit ettől a fránya szakszervezettől. Én azt gondolom, lelkük rajta.

Ekkor azonban az egyik dinamikusan fejlődő látványpékség vezetője azt mondja a nyilvánosságnak: képzeljétek vannak köztünk olyanok, akik bár jogosultak erre a pénzre, de mivel én bennfentes vagyok és ismerek minden péket, TUDOM, hogy nem is kell annyira nekik, mint esetleg másoknak.

Majd én leszek az élő lelkiismeretük, ha már nekik nincs, és beárulom őket, hogy még egy csomó lisztjük van ám a kamrában.

És miért nem fuvarosoknak vagy a villanyszerelőknek adják, akik segítik a pékek munkáját…? Igaz, hogy azoknak elvileg vannak más szakszervezeteik, és ez a pályázat nem nekik szól, de ez már a nyilvánosságot nem érdekli, mélyen felháborodnak, hogy fújj, milyenek ezek a pékek, viszont

ez a látványpékséges gyerek, na ez egy fasza csávó, hogy így beárulta ezt a csúnya magyaros mutyit, még jó, hogy vannak rendes pékek is, bár ezek szerint nem sokan.

Szóval egy olyan országban ahol a tücsök-hangya örök vita mentén a zenészeket (és amint látom a technikai kiszolgálóikat is) a többségi társadalom minduntalan kapálni küldi vagy a kőbányába, ott szerintem, minimum nem volt szerencsés kifelé beszélnie a művész/műsorvezető úrnak, és

ha megszólal, akkor ezt először a belső szakmai fórumokon kellett volna megtennie, és ha ott nem tud változásokat elérni, na akkor jöhet a nyilvánosság.

Így azonban nem csak a név szerint megemlített tucatnyi embert bélyegezte meg, hanem az általa választott (egyik) szakmáját is. A pékeket, persze. Az esetleges félreértések elkerülése végett azt még hozzáteszem, hogy én anno nem pályáztam, és most is a raktárkoncertes támogatásunk (Kiscsillag zenekar) rám eső teljes összegét egy általam pályázat útján választott zenekar hangfelvétel-készítésére ajánlom fel. Még sose írtam ki pályázatot, nagyon várom, ki nyeri, remélem azt is figyeli majd a rapművész úr.

A fényképek feltöltője és a cikk írója