[sz]Fotó:Wikipedia[sz]
Hiába volt a természetvédők és a helyi lakosság tiltakozása, a kameruni kormány júliusban engedélyt adott az Ebo erdő területének közel egyharmadán a fairtásra, amelynek következményei ma még beláthatatlanok.

A több mint 200 ezer hektáron elterülő Ebo a legnagyobb még érintetlen erdőrendszer a közép-afrikai ország délnyugati részén, amely számos ritka állatfajnak ad otthont, köztük a már évek óta veszélyeztetettnek tekintett nigériai-kameruni csimpánznak, a mandrill majomnak, a vörös kolobusznak, valamint a nyugati gorillának – írja a Mongabay.

A nigériai-kameruni csimpánz Pan troglodytes ellioti), az egyik legfejlettebb főemlős, kiváló eszközhasználatáról ismert. A kutatók másfél évtizeddel ezelőtt saját szemükkel látták az erdőben, amint a majmok kvarckövekkel törték fel az afrikai diófa termését.

Korábban azt hitték, hogy ilyen tevékenységre csak az elefántcsontparti N’Zo-Sassandra folyótól nyugatra élő csimpánzok képesek. Ekkor azonban kiderült, hogy nemcsak a kövekkel bánnak ilyen ügyesen, de hajlékony botokat is használnak, hogy kihalásszák a termeszhangyákat váraikból. Populációjuk azonban veszélyesen fogy: alig 6000 példány él belőlük négy nagyobb élőhelyen Nigériában és Kamerunban, az Ebóban alig 700 egyed maradt.

Nem véletlenül mondta Sylvie Djacbou, a Greenpeace Afrika erdőkampányának aktivistája, hogy a 68 ezer hektárra szóló fakivágási koncesszió a helyi főemlősök halálos ítéletét jelentheti, mivel az engedélyezett terület keresztbe szeli élőhelyüket.

És nemcsak a majmok kerülnek veszélybe, mivel az Ebo különleges biosokféleségét már régóta elismerték nemzetközi szinten, számos szervezet és egyén kelt a védelmére, a Greenpeace mellett például a Global Wildlife Conservation, és szószólói között találjuk Leonardo Di Capriót is. Élnek itt afrikai erdei elefántok, bóbitás antilopok és góliátbékák is.

Bár az ország erdő- és természetvédelmi minisztere, Jules Doret Ndongo már a bejelentés napján sietett közölni, hogy az érintett térségben megőriznek egy 10 ezer hektáros folyosót a vadon élő állatok élőhelyének és migrációjának, Djacbou szerint ez édeskevés, mert az Ebo nagy részben ma is egybefüggő erdő, amelynek felszabdalása sokféle élőlény létét fenyegeti. A Greenpeace képviselője nem hiszi, hogy ily módon biztosítani lehet az erdő fenntarthatóságát, mivel az országban nincsen e téren megfelelő helyszíni ellenőrzés, sem pedig egyértelmű törvényi szabályozás. És akkor még nem szóltunk az ipari fakitermelés közvetett negatív környezeti hatásairól: az erdőket megnyitó utakkal könnyebben be lehet hatolni a védett területekre, ahol az orvvadászok is szabadon garázdálkodhatnak.

Ekwoge Abwe főemlős-kutató arra hívja fel a figyelmet, hogy az engedélyezett fakivágások gyakorlatilag teljesen elpusztítanák a gorillák élőhelyét. A biológus 60 további tudóstársával és természetvédővel még áprilisban közös levélben szólította fel a kameruni kormányt, hogy függesszék fel az Ebo-beli fakitermelési programot, választ azonban nem kaptak.

Furcsa módon éppen a koncesszió bejelentése előtt két nappal csatlakozott az ország a gorillák és élőhelyük védelméről szóló 2007-es párizsi egyezményhez.

2016-ban sikerült először lefilmezni itt a nyugati gorillákat. A kutatók jelenlegi ismeretei szerint talán ha 25 egyed él az Ebóban, és ez a példányszám túlságosan kicsi ahhoz, hogy megrajzolják egy fajta hiteles keresztmetszetét vagy megállapítsák genetikai jellemzőit.
Más fajok jövője is bizonytalanná válik a favágók érkezésével. Például a vöröskolobusz majom fő tápláléka a kivágásra ítélt azobé fa levele. A mandrillok nagy csoportokban vándorolnak, így könnyű prédáivá válhatnak a vadászoknak.

[kapcsolodo]harom-honap-leallas-semmilyen-alapveto-valtozast-nem-jelent-dr-juhasz-arpad-a-klimavaltozasrol-es-az-emberi-termeszetrol/[kapcsolodo]

Ami a csimpánzokat illeti, ott minden közösségnek megvan a maga területe, és a fakitermeléssel járó költözés viselkedési zavarokat, vagy akár gyilkos összecsapásokat eredményezhet az egyes közösségek között – figyelmeztet Abwe, aki a kutatómunka jövőjét is félti az ipari munkáktól.

Az Ebo területe 53%-ának, egy kb. 111 ezer hektáros területnek nemzeti parkká való nyilvánításának terve 2010-ben indult el Természetvédelmi Világalap (WWF) javaslatára a yaoundé-i kormánnyal karöltve. A WWF számos repülőutat szervezett az erdő felett, hogy meggyőzze az érdekelteket a park létrehozásának és a Kongói-medence biodiverzitása megőrzésének fontosságáról, de a terv végül 2013-ban megbukott, feltehetően a pénzügyi körök kormányra nehezedő nyomása miatt.

[next]

Bethan Morgan, a San Diego-i egyetem Ebo-kutatócsoportjának vezetője emlékeztet arra is, hogy az 1960-as évek elején, amikor Kamerun felszabadult a gyarmati sorból, a belső zavargásokat az akkori kormány részben úgy oldotta meg, hogy az Ebóban lévő falvakat kitelepítették az erdő szélére. Azóta ezek a közösségek gyanakvással figyelnek minden olyan lépést, amely az erdő állami ellenőrzés alá kerülésével járhat. Ennek tekintették a nemzeti park tervét is, hiszen így elvágták volna őket az erdőben eltemetett őseiktől, hagyományaiktól. A fakitermelők beengedésével azonban ők is csak még rosszabbul járhatnak.

Az erdő pusztítása már évekkel ezelőtt elkezdődött. A kormány 2016-ban engedélyezte az Azur pálmaolajcég helyi leányvállalatának, a Greenfilnek, hogy helyet csináljon egy 123 ezer hektáros ültetvénynek az erdő határában. Egy 2018-as jelentés szerint ez a projekt a térség legnagyobb erdőirtása lett a pálmaolajért, naponta hat futballpályányi erdőt pusztítottak el és közben a rosszul fizetett munkások hada bevétel-kiegészítésként vadászni kezdett.

És bár Ndongo azt ígérte, hogy a fakitermelés fellendíti a magánszektort, munkahelyet és nagyobb jövedelmet biztosít a helyi közösségeknek, a korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy éppen nekik jut a legkevesebb. Pedig, ha már mindenképpen beindul a faipar, akkor azt csakis az Ebo körül élő 40 falu rendkívüli szegénységben élő lakossága érdekeinek figyelembe vételével lenne szabad: utakra, elektromosságra, folyóvízre, egészségügyi ellátásra lenne szükségük.

A banen törzshöz tartozó közösségek többször is elutasították a kormány terveit, még a földjükhöz való joguk is felmerült, a kormány azonban csak egy szűk elittel, néhány törzsi vezetővel tárgyalt, és a többséget meg sem hallgatta.

A természetvédők azonban nem adják fel. A Greenpeace nemzetközi petíciót indított az Ebo erdő megmentésére, és a szervezet abban bízik, hogy ugyanúgy sikerül nyomást gyakorolni a kameruni kormányra, mint egy öt évvel korábbi olajpálma-akció esetében.

A fényképek feltöltője és a cikk írója