[sz]Fotó:Flickr – Steve Jurvetson[sz]
Hétfőn az amerikai képviselőház igazságügyi bizottságának antitröszt albizottsága előtt megjelenik Jeff Bezos, az Amazon vezetője, Mark Zuckerberg, a Facebook első embere, Tim Cook, az Apple vezére és Sundar Pichai, a Google-t és a YouTube-t működtető Alphabet irányítója.

Ők négyen nagyobb hatalmat képviselnek, mint sok ország. Órási befolyásuk van arra, mi történik a világban, és vállalkozásaiknak szinte felfoghatatlan vagyona napról napra nő.

Az Amazon-vezér Jeff Bezos jelenleg a világ leggazdagabb embere. Vagyona a Bloomberg milliárdos-indexe szerint csak tavaly óta 70 milliárd dollárral gyarapodott. Birodalma összesen 184 milliárd dollárt ér. Egyetlen júliusi napon 13 milliárd dollárral lett gazdagabb, ami még soha senkivel sem fordul elő a világtörténelemben.

Bezos a koronavírus-járvány nagy nyertese, ami az e-kereskedelmet soha nem látott magasságokba repítette. Elképzelhető, hogy vagyonának értéke nemsokára a 200 milliárd dollárt is meghaladja.

Bár az Amazon-vezér a Washington Post tulajdonosaként érdekelt a médiában is, a közvéleményre a legnagyobb hatással mégsem ő, hanem Mark Zuckerberg van. Övé a világ legnagyobb közösségi oldala, a Facebook, aminek a népszerűségét még az adathalászási botrányok, és a 2016-os amerikai elnökválasztásba való beavatkozás gyanúja sem tudta megrengetni. Zuckerberg vagyonát a Bloomberg 91,1 milliárd dollárra becsüli, ebből 12 milliárd az idén jött neki.

Az üzleti szféra jelenlegi állapotára jellemző, hogy a toplista első 15 helyezettjéből csak kettő nem kötődik az amerikai technológiai iparhoz.

Hozzájuk képes Tim Cook „kispályás” a maga 650 milliójával, akárcsak a 600 milliós vagyonnal rendelkező Sundar Pichai. Az Apple és a Google vezetőiként azonban nekik is óriási befolyásuk van.

Az amerikai kongresszus most azt próbálja kideríteni, hogyan használják ezt a befolyást, ami elsősorban az általuk birtokolt felhasználói adatokon alapul.

Olyan kérdéseket feszegetnek majd, hogy megsértik-e a technológiai óriások a felhasználók magánszféráját, tudatosan teszik-e függővé őket, működésükkel elősegítik-e a gyűlöletbeszéd és a fake news terjedését, és piaci fölényüket felhasználják-e tisztességtelenül a konkurensek elfojtására.

Egyre több politikus gondolja úgy, hogy ezek a gigacégek gyakorlatilag mindeféle tényleges kontroll nélkül működnek, nincsenek számukra megfelelő szabályozói korlátok, és nem kell tartaniuk valódi elszámoltatástól, miközben minden korábbinál nagyobb hatással vannak az életünkre.

Ezt a véleményt sok szakértő is osztja, köztük olyanok, akik korábban pont valamelyik techóriásnál dolgoztak vezetői pozícióban. A New York Times idézi például Tristan Harrist, a Google korábbi termékfilozófusát, a Center For Human Technology alapítóját, aki szerint

a mai világot a “figyelemgazdagság” mozgatja.

A technológiai óriások a bevételmaximalizálás érdekében mindent megtesznek azért, hogy minél hosszabb ideig megtartsák az emberek figyelmét, és nem törődnek a következményekkel.

A Facebook például azokat a híreket, bejegyzéseket teszi előrébb a hírfolyamba, amelyek nagyobb eséllyel ragadják meg az olvasók figyelmét, amelyeket többször osztanak meg, vagy amelyekre töbször kattintanak rá, függetlenül ezek valóságtartalmától. Minél megdöbbentőbb, minél szélsőségesebb egy nézőpont, annál nagyobb esély van rá, hogy odavonzza a tekintetet, hogy reakciókat vált ki, hogy kommentelik. Így az évek során egyre megszokottabbá válnak a szélsőségesebb, alapvető érzelmi reakciók kiváltására (gyülőletre, félelemre) építő tartalmak.

Az algoritmusok ráadásul arról is gondoskodnak, hogy minden felhasználó elsősorban a neki tetsző témákkal, megközelítésekkel találkozzon, ezeket ugyanis szívesebben fogyasztja, vagyis ezeknek az olvasásával/megnézésével hosszabb időt tölt. Emiatt véleménybuborékok jönnek létre, amikben egyre ritkábban tűnnek fel ellenvélemények, és amelyek megerősítik az előítéleteket.

Mindez a megosztottság növekedéséhez vezet, egy olyan társadalomhoz, amiben egyre nehezebbé válik a párbeszéd vagy a konszenzus. Mintha külön-külön világban élnénk, külön-külön igazságokkal.

Termékeiket a technológiai cégek rendkívül hatékonyan adják el. Pontosan ismerik a pszichológia eszköztárát, például azt, hogyan teszik függővé a játékosokat a nyerőgépek, és ezeket a módszereket használják a saját applikációikban is. A tetszik gomb például egyfajta jutalmazás, ami képes igazi függőséget kialakítani.

[next]

A techóriások célja, hogy a felhasználók minél több időt töltsenek a felületeiken, és önként vagy öntudatlanul a lehető legtöbb információt osszák meg magukról. Az okostelefonok segítségével pontosan tudják, mikor merre járunk, mit veszünk meg, mit szeretünk.

A keletkező adatokat elsősorban arra használják, hogy célzott reklámokat juttassanak el hozzánk, ebből származik ugyanis a fő bevételük.

Ma már ott tartunk, hogy a mesterséges intelligencia segítségével hamarabb szeretnék kitalálni, hogy mire vágyunk, mint ahogy az magunkban tudatosulna. Ehhez nem kell más, mint információ kellően sok hozzánk hasonló emberről, az ő szokásaikról és preferenciáikról, amiket azután velünk kapcsolatban is felhasználhatnak.

Tristan Harris szerint a mérhetetlenül gazdag óriásvállalkozások visszaélnek a hatalmukkal akkor is, amikor azonnal felvásárolják a sikeresnek ígérkező új vállalkozásokat, vagy ha ez nem megy, lemásolják az új elgondolásokat.

A versengésbe senkit nem engednek beleszólni, különösen nem a náluk jobb ötletekkel jelentkező kis cégeket, ez pedig megöli a kreativitást és az innovációt.

Mindezen sokak szerint segíthetne egy hatékony iparági szabályozás.

A szkeptikusabbak szerint azonban ezzel már elkéstünk, és a mostani meghallgatástól sem szabad sokat várni. Vannak, akik attól tartanak, hogy a közös meghallgatás tompíthatja az ügy élét, hiszen a meghívott cégvezérek mind külön-külön is címlapsztorit érnének.

A fényképek feltöltője és a cikk írója