Kezdőlap Aktuális Nyílt levélben mondott le a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke, Szűcs Tamás

Nyílt levélben mondott le a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke, Szűcs Tamás

41
0

[sz]Fotó: Youtube képernyőfotó[sz]
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének vezetője távozott a szakszervezet éléről. Szűcs Tamás nyílt levélben tette közzé lemondásának okait.

Július 15-től az átmeneti időszakban a feladatait az Országos Választmány elnökének helyettese, Komjáthy Anna látja majd el.

“Azok, akik ismernek engem, és akikkel együtt dolgoztam az utóbbi időben, tudják, hogy ezt a kérdést régóta fontolgattam, nem hirtelen elhatározásból született”
írja Szűcs Tamás.

“Az elmúlt két évben rengeteg figyelemre méltó eredményt értünk el. A PDSZ tagsága megerősödött, markánsabban és határozottabban vagyunk jelen a közéletben, mint eddig. Hangunk egyre több helyre elhallatszik, rengeteg ügyben sikerült sikeresen, eredményesen eljárnunk.”

Azt is írta, hogy a szervezetünk stabil növekedése és aktivitása komoly csapatmunka eredménye, az Országos Választmány tagjainak, különösen Nagy Erzsébetnek, Komjáthy Annának, Fehér Tibornak, Nagyházi Zoltánnak és másoknak áldozatos munkája elengedhetetlen volt a sikerekhez. Beszámolt róla, hogy ennél a munkánál a terhelés hatalmas, hihetetlen áldozatokat kíván fizikailag és szellemileg a napi kihívásoknak való megfelelés.

“Számomra továbbra is csalódás, hogy az oktatási dolgozók közössége, ugyan talán már érti, hogy nincs keresnivalónk a nap alatt, ha nem fogunk össze, de még mindig nem teszi meg saját magáért a legalapvetőbb lépést, a csatlakozást. Árulkodó adat, hogy az elmúlt fél évben legalább háromszor annyi emberen segített jogi szolgálatunk, mint amennyien beléptek a szervezetünkbe.

Márpedig ingyen ebéd nincs: a rengeteg munka felőröli azokat, akik tenni akarnak, akik munkájukat, energiájukat ölik abba az ügybe, amiben hisznek. Ha csak aratni jössz, de vetni nem, egy idő után nem lesz mit enned.

Az elmúlt időszakban rengeteget utaztam, munkámat Miskolcról igyekszem ellátni – ez a kétlakiság önmagában is nagy teher volt számomra az elmúlt két évben. Az a tény, hogy egyre több szorult helyzetben lévő oktatási dolgozó ügyében igyekszünk eljárni, de az eszközeink, lehetőségeink nem növekednek az igényeknek megfelelően, mivel a közös felelősségvállalásban van még hova fejlődnünk, engem is rettenetesen leterhelt – de nem csak engem, említett kollégáimat is.

Márpedig egy olyan helyzetben, ahol az egyébként is munkavállaló- és szakszervezet-ellenes hatalom szakmai vitákban is a félretájékoztatás, a porhintés eszközeihez nyúl, ahol a hatalom közpénzből épített mozgástere összehasonlíthatlanul nagyobb, mint az érdekképviseleteké, ahol a hatalom nem habozik a legdurvább és legetikátlanabb eszközökhöz sem nyúlni az egyes intézkedéseivel kritikus szakértői közösség ellen, ott a közös felelősségvállalás alapvető érdek. Ez az, amit máig nem sikerült tudatosítanunk.

A rengeteg harc és összetett feladat kimerített, felőrölt. Úgy éreztem, hogy a legjobb megoldás, ha most hátralépek.”

A fényképek feltöltője és a cikk írója